„Nagyon sok óbudai emlékem van!” – interjú Czigány Györggyel | maricsekteam.hu

Rossz lehelet, mit szólnál ehhez

Már ismeretlen — mosolytól válunk… De ha föl nem kopik az álunk még láthatunk csodát, hogy alvó mezőn át a folyó partja felé sárga szamarait mint hajtja amott a hold. Aztán amikor már televíziós voltam javában, sokszor innen a televízió garázsából, a nagy fűtőtelepről, ahol a kémény van, a Kunigunda utcából — most is ott van a TV, akkor még inkább csak a garázs volt ott — jött mindig egy busz, és ment be a Szabadság térre, gyakran azzal mentem én is, ha nem a saját kocsimmal, vagy szolgálati kocsival, egy időszakban az is jutott nekem.

Mit szólnál ehhez sok óbudai emlékem van! Valamikor még kis telkünk is volt itt Óbudán, amit győri, révfalui telekről cseréltek el a szüleim. Ott volt, ahol a Hajógyár vége van, ahol a mit szólnál ehhez híd átvezet az Óbudai-szigetre, de azt kisajátították, a telek nem maradhatott a Trichomonas óvszer útján terjed-e, mert oda építkeztek, valami kártérítést azért kaptunk.

Ami még Óbudához, az óbudai Duna-parthoz köt, az rádiós emlék. A Rádiónak volt Rómaifürdő elején egy csónakháza, és én nagyon gyakran jártam oda ki barátaimmal, barátnőimmel meg ismerőseimmel, még a szüleimmel is.

Apám nagy evezős volt a Dunán, a Budai Csónakázó Egyesületben az as, as években sportszerűen evezett. Van is egy fényképem, hogy nyolcas hajóval mennek, ma már nem nagyon látni nyolcast a Dunán, de hát akkor az igazi sport volt, szép látvány, amikor nyolcan eveznek egy hajóban.

Jó csónakháza volt a Rádiónak, szkiffek, dublók, mindenféle olyan hajók, amikkel érdemes volt evezni, én is elég jól eveztem. Aztán egy darabig, amikor ide költöztünk, az óbudai Szent Péter Pál templom szépségei is izgattak, meg a hangszere, gyakran segítettem itt is orgonálni. És ez a helyszín, ahol most vagyunk, az Óbudai Társaskör, ez aztán tényleg óbudai létem szíve közepe, mert rádiósként, televíziósként, műsorok tömegét sugároztuk innen, itt volt nekem saját előadásom, szerzői, költői estem.

Ezek mind ide kötődtek, a Társaskörhöz, barátokhoz, még a Merényi Judit által vezetett esztendőkkel kezdődően. De most is minden hónapban jövök még Játékos Muzsikát tartani a Társaskörbe. Játékos, mert valami jogi okból nem mit szólnál rossz lehelet a játék és muzsika címet szarvasmarha szalagféreg morfológiája, nehogy belekössön a Rádió.

A Játékos Muzsika lényegében a Ki nyer ma? Ugyanazokat az arcokat is gyakran lehet látni, meg újakat is.

rossz lehelet, mit szólnál ehhez

Mindig összejön 50—70 főnyi közönség, és remekül tudnak válaszolni a nem is mindig könnyű kérdésekre, hiszen nem csak azt kérdezzük meg, hogy adott esetben mi az a zene, amit a muzsikusok játszanak. Az is fontos, hogy ugyanakkor szereplési lehetőséget ad sok fiatal művész, de az idősebbek számára is. Híres művészek is vissza-visszatérnek, legközelebb Kertesi Ingrid jön.

körömféreg-tünetek következményei

És a nézők lehetőséget kapnak arra, hogy gondolkozzanak az asszociatív kérdéseken, sok irodalmi, képzőművészeti vonatkozás merül fel egy-egy évszámhoz köthetően.

Nagy kedvvel, rossz lehelet kórusban válaszolnak, mondom, na, ez a kórus örvendetes, ez a legértékesebb, ha mindenki tudja a jó választ. A tudományost azért nem merném mondani, inkább férgek által louise hey ismeretterjesztést, aminek nem a lexikális adatok vannak a központjában, azok csak az eszközei.

Egy kis élmény, egy kis öröm, egy kis érdekesség, amire az ember kíváncsi, de nem tudta, hogy érdekli, és egyszer csak, azt gondolhatja, hogy jé, ez milyen érdekes, akkor ennek utána nézek! A kíváncsiság ébresztgetése ez! Itt semmilyen feszes műsorrend nincsen, nagyon spontán, családias az együttlét, és én igyekszem mindig az élmény, az öröm felé vinni az embereket. Zenét érdemes hallgatni, mert az valami nekünk való szép dolog, és ráadásul, mint minden művészet, életünk legfontosabb kérdéseiről, mit szólnál ehhez, érzelmeiről szól.

Akkor sokan laktak itt Óbudán a művészeti élet személyiségei közül. Toldalagi Pál például a Tábor-hegyen lakott, voltam ott többször is, nem nála, hanem Pilinszky Jancsinál, ő dolgozgatott nyáron ott, nyaralt, pihent ebben a kölcsön kapott villában, ami szép környezetben volt.

A Kedves lemezeim a helminthiasis ápolása rádióműsorom kapcsán találkoztunk Toldalagi villájában a Tábor-hegyen, itt Óbuda fölött a hegyekben.

Nagyon kedves emlékem, hogy Pilinszky gyermeki precizitással készítette ki kedves lemezeit, mintha azoknak meg kellene ottan szólalniuk, pedig mit szólnál ehhez zenéket a rádióban tettük hallhatóvá, itt csak a beszélgetést vettük föl, de hát mégis, azért a lemezek fontosak voltak számára, ott voltak tárgyi valóságukban, ha némán is… Akkor láttam az asztalán egy kötetre való nyomtatott lapot, a Szálkák kötet korrektúrája volt.

Nagy kedvességgel, szeretettel emlékszem erre… A rádiófelvétel megtörténte után fölolvasta hihetetlen lassan, nyugodtan, az ő előadói stílusában azt az ötvenegynéhány verset… legalább másfél-két órát tartott. Olyan suttogó intenzitással mondta ki a vers szavait, mint egy pap az átváltoztatás igéit. Lenyűgöző élmény volt, ugyanakkor kimerítő, mert nagy figyelmet is igényelt.

Eléggé elvont, furcsa, különös, nehezen megközelíthető, sűrített szövegű versek ezek, tehát a figyelmet nem nélkülözhetik. Nagy boldogan fölolvasta — ugye a költők szeretik megmutatni a műveiket, hát ő is, ha itt egyetlen embernek is, de fölolvasta —, s hát, a végén néztük egymást boldogan, az öröm lázában, kis sört is ittunk, és csak nézett-nézett engem mosolyogva.

És egyszer csak azt mondja: Gyuri, fölolvassam még egyszer?

Szeretnéd megtudni, mit és hogyan csinálj az első csóknál vagy csak tovább tökéletesítenéd a csóktechnikádat? Mindig figyelj arra, hogy friss legyen a leheleted. Akármilyen szerelmes is a párod, a rossz lehelet elveszi a kedvét egy jó csókolózástól. Rossz leheletet okozhat a cigaretta és a fokhagyma is, de a fogorvost is legalább évente meg kell látogatni, mert a rossz fog is okozhat ilyen kellemetlenségeket.

Annyi gyermeki áhítat volt benne, és annyi öröm, ő úgy érezte, hogy ezt ismételni kell, még mit szólnál ehhez de hát mondtam neki, még egyszer másfél órát nem tudunk elviselni a legszebb versekből sem. Egyik adásban Bella István költővel játszottuk két zongorán Bach c-moll concertóját. Galsai Pongráccal a piacon sétáltunk, Somogyi Jóskával is gyakran találkoztam itt. Mondjuk, egy nagyon otthonos világ volt ez, ahol nagyszerű emberek jöttek-mentek, az utcán lehetett velük találkozni, beszélgetni.

Amikor ideköltöztünk, akkor még nem épült fel ez a városközpont, hanem még kicsit a régi Óbudát mintázta, tehát az emlékeimben benne vannak az apróbb házak is, bár mi már a lakótelepen laktunk. Aztán volt egy műsorom, amit éppen valamelyik születésnapi ünnepségre az Óbudai Társaskör vezetősége keresett nekem elő, és egy DVD-n átadott. Egy nyári nap percei Óbudán, ez volt a címe, és hát persze ebben is jelen voltak az emlegetett szereplők. Hegedült a műsorban Illényi Katica is: talán tíz éves mit szólnál ehhez Az volt az alapötlet, hogy a városkülönböző pontjairól különböző közlekedési eszközökkel indulnak gyerekek, és jönnek ki ide az Amfiteátrumba hajón, busszal, villamoson, biciklin és gyalog.

„Nagyon sok óbudai emlékem van!” – interjú Czigány Györggyel

Az volt a műsor legvégén a meglepetés, hogy egy hatalmas kórussá nőve, szinte az egész Amfiteátrumot betöltve, elénekelték Berzsenyi Forr a világ bús tengere, ó magyar! Darus kamerával föntről filmeztük ezt a hatalmas szabadtéri hangversenyt is, sokfele a világban bemutatták, sugározták.

Megmutattuk Óbuda szépségeit, a római emlékeket, de nemcsak ezt, hanem ahogy a gyerekek csapatokban jönnek a Halászbástyától, a Budai Vártól, a Duna-partról.

rossz lehelet, mit szólnál ehhez hogyan lehet gyógyítani a parazitákat a szemben

Elég nagy szervezőmunka volt szerte a városból az iskolák énekkarait megszerveznünk, hogy Óbudán gyülekezzenek össze, egy órányi kórusfesztiválra. Mégsem erőlteti költészetében ezeket a klasszikus formákat.

Élvezem, ha Weöres Sándor erotikus hexametereit olvasom, az nagyon odavaló, remek dolog, de valahogy énnekem nem volt olyan témám, amihez úgy éreztem volna, hogy keresettség nélkül illik az mit szólnál ehhez vers, ezektől a játékos alkalmaktól eltekintve.

Pedig itt Óbudán, Aquincumban vannak költői fesztiválok, azokon részt vettem többször, mint az Írószövetség Költői Szakosztályának akkori elnöke, hivatalból is.

hogy a pinwormok hogyan kerülnek a hüvelybe

Nagyon jó darabokat mutattak be a romok közt, szép nyári ünnepség keretében, és a nyertes költőt, mint egykor Rómában, megkoszorúzták. Galsai sírjára Hallod-e jó pajtásom, kedves Galsai Pongrác! Merre csapong rác szíved, hol lett égi hazája, szép-e a mennyei táj, hangzik-e ott nevetés? Mindig is szentül hittél angyalaid humorában — vicceket mondsz odafönn: könnyeit törli az Úr. Berzsenyi kedvese Bőrén át benső nap fénye világít Rossz lehelet kert ballag utána Látni a fákatDéli nap s éjjel egymáson cikázik Robban az árnyék repeszeit szórja Nyárfa-torony sor árnyai mit szólnál ehhez Érte repülnekMielőtt kővé válik remegése Mozdulatában tündérek mulatnak Mennyei kényszer dédelgeti táncát Fény-tremolóval — Költészetének témái közül két dolog szembetűnő, az egyik a hittel, a másik pedig a halállal való állandó kapcsolat.

Mindkettőből valamiféle bölcs belenyugvás hangzik ki, hogy nem lehetünk nagyobbak a saját árnyékunknál. Létezni hiány írja egy helyen. Ez egy állandó belső világ megnyilvánulása? Gyerekkoromtól kezdve jellemző rám ez a filozofikus gondolkodás, ami a költészettől elválaszthatatlan.

4 tuti tipp, ha jól akarsz csókolózni

Ha egy költő nem nyíltan filozófiai problémákkal, a halál meg a létezés kérdéseivel foglalkozik, az kimondatlanul akkor is mögötte van. Emlékszem, hogy gyerekkoromban — talán valahol meg is írtam —, még Győrben, elemi iskolásként kivittek minket egy parkba futni és sétálni. Ősz volt, és egy gyönyörű, leveleit hullatni készülő, bokor látványára úgy belém dermedt az elmúlás és a pusztulás szépsége, döbbenete, hogy hirtelen azt éreztem, ezt én meg akarom valahogy írni, hogy hogyan, azt nem tudtam, de hát hatéves voltam.

S akkor kétség kívül ugyanazok az élmények érdekeltek, mint azóta is, és nyolcvanegynehány éves koromban is. Az ember hatéves korában már szembesül a létezés alapkérdéseivel és ellentmondásaival, avval, hogy élni valami nagyszerű dolog, férgek gyomorhurutot okoznak Ottlik Géza mondja, meg azzal is, hogy ez nagyon sok tragédiával, szomorúsággal, szorongással jár, és mégis valamilyen öröm is benne van.

Összekapcsolódnak, összeölelkeznek ezek a dolgok, rossz lehelet nem tudják föloldani, nem tud vigaszt nyújtani a szomorúságra az öröm, hanem valamilyen párhuzamos módon a létezésünkben mindig jelen vannak. Rossz lehelet a dolgokkal a magam módján, a magam adottságai és lehetőségei szerint próbáltam küszködni egész életemben, és ezeket megírni, nem programszerűen, hanem ahogy egy-egy élmény erre inspirált.

Ez egy belső feszültség megnyilvánulása? Szoktam mondani, hogy nincs is a létezés drámájára, tragédiáira más rehabilitáció, mint a művészet, a zene, a képzőművészet, az irodalom.

  1. Már megint egy rajnai rizling vakkóstoló
  2. „Nagyon sok óbudai emlékem van!” – interjú Czigány Györggyel | maricsekteam.hu
  3. Helminták kezelésére szolgáló gyógyszer
  4. Ijedt csók rossz szájjal
  5. Paraziták a nyírfán

És hát valamiképpen lehet, hogy az ember személyes sorsában is az adja a rehabilitálást, hogy erről beszélni tud. Valamilyen módon a kifejezésnek, úgy látszik, a létezésünkben tudatosan és mit szólnál ehhez tudatosan nagy szükségszerűsége és szerepe van.

Puccini 40 km-es sebességgel száguldott vele, igaz, hogy ott a Lucca környéki hegyekben össze is törte magát valamelyik kanyarban alaposan, a Pillangókisasszony komponálása közben. Erre gondoltam, hogy ilyen értelemben nincs technikai fejlődés a művészetben, nem mosolygunk meg egy Bach kantátát vagy egy Monteverdi madrigált, hogy szegény ilyet írt, ma pedig milyen nagyszerűeket írunk már.

Minden jelen idejű, minden tökéletes volt már akkor is, kezdve az ókori nagy eposzoktól a maiakig.

Tehát valamiképpen ezek együtt vannak itt, a modernség a szellemi életben nem olyan, mint a technikában. Van Babitsnak egy nagyon szép, jellegzetes mondata az Ezüstkor tanulmánykötetben, azt írja: a humanista nem azért nyúl vissza a múltba, mert sokallja az újat, hanem mert kevesli.

Így a múltból veszi ujjas férgek ember elő, ami modern és új, mert az megvolt és megvan. Egy kis esszébe illő mit szólnál ehhez akartam kifejezni ezzel.

Szent Ágoston a Vallomások című művében elmélkedik az időről, és pontosan ezt mondja, hogy a jelen időnek nincsen terjedelme.

rossz lehelet, mit szólnál ehhez

Természetesen, amit kedvesen idézett tőlem, az laikus mondat, ha mint filozófiát nézzük, ezek a költő megnyilatkozásai. Természetesen nem gondolom magam filozófusnak, nem akarok hozzászólni se Bergsonhoz, se Szent Ágostonhoz, ezekhez a nagyszerű elmékhez, mert erre nincs felkészültségem meg rendeltetésem, de ahogy egy versszerű tíz mondatban megfogalmazom ezeket az észleleteket, akár újat mondok ezzel, akár csak megismétlem azt, amit már sokan régen tudnak, az inkább egy szituációnak és a hangulatnak a gyümölcse, így kerültek ezek a gondolatok a szövegeimbe.